Kösz a szép szavakat mindenkinek (letterboxdon és goodreadsen viszonylag aktív vagyok, bár inkább csak logolok, írni ott se írok sokat), ha még összeszedem magam valami blogolásfélére, úgyis látni fogjátok :)
Csak azért vonakodom, mert hátha valamilyen formában majd visszatérek a cikkíráshoz (erről még nincs kedvem végleg lemondani, vagy nem vagyok elég bátor, hogy beismerjem magamnak, le kéne), és akkor... eh, ki tudja.
Egyelőre ennyi az összes bölcsességem az ügyben... legyen csodálatos évetek!
Plusz szocmédia nélkül is elég sűrű az élet (szerencsére jó értelemben), ráadásul (ennek kevésbé örülök, de ez van) a cikkíró/blogger tevékenységem kábé lenullázódott, márpedig ezeket az accountokat főleg amiatt tartottam fenn. Szóval simán lehet, hogy a végén permanens logoff lesz ebből.
Nem véletlen, hogy lassan másfél hónapja posztoltam utoljára, valahogy nem sok motivációm van rá. A bennem élő kis lájkkurvának nem tetszik, hogy - nyilván - sokkal kevesebb itt az interakció, mint anno a twitteren, arra a nácikeltetőre viszont nincs kedvem visszamenni.
Ami pluszban elgondolkodtatott: egy ilyen helyzetben van bármi értelme, sőt, erkölcsi jogosultsága a válaszcsapásnak? Elindíthat egy láncreakciót, ami akár az egész civilizációt nullázhatja. Nem jobb még egy oroszok (észak-koreaiak, kínaiak, akárkik) uralta világ is, mint az, ha már nincs is világ?
Félelmetesen hatásos, feszesen írt ér rendezett, profi munka okos szerkezettel és tökéletes befejezéssel. Rég kellett ennyire összeszorítanom a seggemet egy film alatt.
A 15 éve teljhatalommal kormányzó miniszterelnök egy gyermekszegénységi kérdésre képes azt válaszolni a saját, tulajdon szájával, hogy erre a témára most nem készült fel, nem tud mit mondani rá, majd legközelebb, egyébként meg cigányok.
Már ahhoz sincs kedvem, hogy trágár jelzőkkel illessem.
This fucks!
Ez a sztori eddig is nagyon szép volt (igazából mostanra a fél országnak az utcán kellene lennie), de ha ez igaz...
Egyáltalán nem terveztem, de most regisztrálni fogok Magyarék Tisza Világ appjába, mert csak azért is és demonstratíve és a kurva anyját a NER-nek.
One Battle After Another: Amikor DiCaprio felhívja a földalatti forradalmi mozgalmat, és a supervisor kapcsolásig bejátszanak neki egy várakoztató/liftzenét (azt hiszem, a Revolution Will Not Be Televised), hát az kész, majdnem leestem a székről. Szuper film, tele sok ilyen csodálatos pillanattal.
Ebből csinálta Park Chan-wook a No Other Choice-t, és csak nézem hitetlenkedve, hogy csomó review még csak meg sem EMLÍTI a könyvet mint alapanyagot. Tény, hogy valamiért elég ismeretlen (holott nem is ez az első film belőle), pedig van olyan erős korszellem-lenyomat, mint az Amerikai pszichó.
Westlake: The Ax: Szenzációs könyv, ami Westlake szokásosan nyers, száraz, takkra kiszámított stílusában mesél a kétségbeesésében gyakorló pszichopata gyilkossá vedlő kisemberről - a szatirikus thriller izgalmas burka alatt alatt kurva dühös kapitalizmusellenes szív dobog. A befejezés is szuper.
Happy Halloween!
Patricia Highsmith: 11: Nagyon erős novelláskötet, főleg a megszállottság és szorongás különböző formáiról, hol groteszk horrorba, hol felkavaró karakterdrámába, hol csúcs thrillerbe, hol szívfacsaró melankóliába csomagolva. Az egyik legjobbat (A hősnő) Highsmith 20 évesen írta - zseni volt a csaj.
Bár én egyáltalán nem voltam az I Saw The TV Glow-ért, úgy érzem, ez itt az alapanyag és az alkotó nagyon szép egymásra találásának esete lehet.
"Németh Szilárd gratulál Krasznahorkainak, és várja, hogy Wass Albertet is elismerjék"
Nem hittem, hogy valaha tisztelet ébred bennem Németh Szilárd iránt, de az én szegénységi bizonyítványom, hogy fogalmam sem volt komikusi géniuszáról.
Ilyenkor mindig (és ez a gázai népirtás kapcsán a leggyakoribb manapság) súlyosan megrendül az abba vetett, egyébként sem túl erős hitem, hogy elérhető még pozitív változás ebben az országban. Lehet, hogy megérdemli ez a nép, hogy Orbán-féle aljadékok térdeljenek a nyakán.
A 444 és a telex FB-ján is a röhögő reakciók vannak elsöprő többségben egy fiatal emberjogi aktivista veréséről, megalázásáról, kínzásáról szóló poszt alatt. A kommentek még elkeserítőbbek, sokszor simán undorítóak. A pokol segglyukában van ennek az országnak az értelmi és morális szintje.
Lehet, hogy ezen a ponton már senkinek nem mondok semmi újat, de nézzétek a The Studiót, mert szenzációs Hollywood-szatíra (néha a brit Office szekunderszégyen-mélységeiben) frenetikus szituációkkal, kb. Entourage szteroidon, kokainon, végletekig túltekerve. Az első három rész különösen csúcs.
Sírva röhögsz.
Harmadvonalban és csinovnyik-szinten is belharcok, alapvető funkciók teljes összeomlása, nagy múltú intézmények lerohasztása fillérbaszás miatt. Esik szét az egész rendszer, gyerekek, nem csodálkoznék, ha a NER akkor se tudna már fennmaradni, ha megnyeri a jövő évi választást.
Az AI fegyvere az emberiség ellen nem az atombombák meg a háborúk lesznek, hanem CRINGE.
...de a sorozat egészében egy kábé felesleges nosztalgia-kitérő, szinte semmit nem tesz hozzá a sztorihoz és a karakterekhez. A legvégére nekem minden szétesett, és összesen két karakter érdekelt legalább minimálisan, Kirsch (ő is leginkább Olyphant miatt) és az eye monster. Ez azért elmond valamit.
De a végére teljesen ráuntam. Eltávolodtam a karakterekről, belefásultam a tempóba, egyre jobban irritáltak a hülyeségek (cselekményben, világban, karakterekben), és már csak vártam, hogy vége legyen.
Plusz gyanús volt az 5. rész, ami messze a legélvezhetőbb, remekül írt/rendezett/eljátszott...
Eleinte tetszett, hogy teljesen más, mint minden addigi Alien, tetszettek a felvezetett karakterek és konfliktusok, még azt is kész voltam lenyelni, hogy kábé szőrén-szálán ki lehetne venni az egészből az Alient mint lényt/koncepciót/franchise-t, mert előbb szól húsz másik dologról, mint arról.
Gyönyörű, ahogy a Fidesz 10+ évnyi, ipari mennyiségben és módszerességgel termelt ocsmány, hitvány, aljas, undorító, férges, mocskos, mélygeci, életeket-karriereket tönkretevő lejáratások után most Semjén kapcsán eljátssza az üregük békéjéből döbbent-elkerekedett szemű, ártatlan nyuszikákat.
Weapons: Közel tökéletes. Mesteri a felépítése, a karakterek és a közeg viselkedése, a szálak összeérése. A leleplezésnél féltem, h elkúrják a végét, de az utsó 20 perc a chef's kiss, csodálatos. Utoljára a műfajban a Substance adott hasonlóan nagy (és sokrétű) élményt, azelőtt meg nem is tudom, mi.
Ez totál elment mellettem, de holy shit!
Bigelow is back!
www.youtube.com/watch?v=0w6w...
